Hőhidak
Az épületek energiahatékonyságának optimalizálása hosszú távon nem csak anyagi megtakarítást, de a környezetünk védelmét is szolgálja. Ennek egyik fontos eleme a hőhidak megértése, azonosítása és kezelése, melyek jelentősen befolyásolhatják az épület energiaveszteségét. Segítünk átfogó képet adni a hőhidak jelentőségéről az épületenergetikában, arról, hogy mik ezek pontosan, hogyan hatnak az energiafogyasztásra, miért olyan fontosak és hogyan kezelhetők hatékonyan.
Egyszerű definíció: Hőhidaknak nevezzük azokat a részeket az épületen, ahol a hőátadás erősebb, azaz ahol a hő könnyebben távozik az épületből, ami hőveszteséget okoz, ezáltal pénzt veszítünk. Ezáltal nem csak a komfortérzet csökkenhet, de az energiafogyasztás és így a rezsiköltségek is növekedhetnek. Ráadásul, ha a hőhidakat nem kezeljük megfelelően, az épületben penész is kialakulhat, ami egészségügyi kockázatot is jelent.
A geometriai hőhidak hatása az épületszigetelésre
Geometriai hőhidak rendkívül fontosak az épületszigetelés szempontjából, hiszen ezek a szerkezetek akkor is hőhidakat képezhetnek, amikor a falszerkezet homogén, azaz az anyagok összetétele nem változik. Ilyen hőhidak alakulhatnak ki például falak s
arkainál, ablakkávák mentén, illetve a külső határoló falak és a válaszfalak találkozási pontjainál. Az építészetben gyakran előforduló elemek, mint a balkonok, loggiák vagy erkélylemezek, szintén gyakran hoznak létre geometriai hőhidakat. Egy érdekes és fontos aspektusa ennek, hogy a geometriai hőhidak hatása gyakran túlmutat a fal vastagságán, és kétszer szélesebb sávban fejtik ki a hatásukat. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi építési gyakorlatban gyakran alkalmaznak 35-45 cm vastag falakat, könnyen belátható, hogy szinte nincs olyan felület az épület homlokzatán, ahol ne érvényesülne a geometriai hőhidak hatása. Ennek következtében az épület energiafogyasztása és a falfelület belső hőmérséklete nem fogja elérni a tervezett, ideális szintet, amennyiben ezeket a hőhidakat nem veszik figyelembe a tervezés és kivitelezés során. Ezért a geometriai hőhidak figyelembevétele és kezelése alapvető fontosságú a hatékony épületszigetelés megvalósítása során.
Homogén szerkezetek: valóság vagy optikai csalódás?
A falazott szerkezetek első ránézésre homogénnek tűnhetnek. Magyarán, mintha azonos tulajdonságokkal rendelkeznének az egész területükön. Azonban, ha közelebbről vizsgáljuk őket, mondjuk speciális hőkamerával, feltárul, hogy ez csak egy „felületes” nézet, ami nem fedi a teljes valóságot.
A falazott szerkezetek alapvetően két fő alkotóelemből állnak: falazóelemekből (például téglából) és falazóhabarcsból. A falazóhabarcs az a „ragasztó” anyag, amely a téglák közötti hézagokat tölti ki, összefogja és rögzíti őket. Mindkét anyagnak megvannak a saját fizikai és termikus tulajdonságai, beleértve a hővezetési tulajdonságait is.
A falazóhabarcs hővezetési tulajdonságai gyakran rosszabbak, mint a tégláé. Például, egy hőszigetelő falazó habarcs hővezetési tényezője 0,172 W/mK, míg egy nem hőszigetelő falazó habarcs esetében ez 0,8 W/mK! A tégla (38 NF tégla esetében) hővezetési tényezője 0,169 W/mK. Tehát a tágla jobb hővezetési tényezővel rendelkezik, mint egy átlagos habarcs. Éppen ezek miatt az eltérések miatt, bár a fal nagyban nézve homogénnak tűnhet, kisebb skálán belül a nem megfelelő habarcs hőhidakat képezhet a falban. Azaz a hő gyorsabban halad át a habarcsos részeken, mint a téglás részeken, ami hőveszteséghez vezet. Az infravörös fényképezés segítségével ezek a hőhidak láthatóvá tehetőek.
További óriási problémát jelenthet a törött téglák beépítése! Habár a gyártói előírások nem javasolják ezek beépítését, a kivitelezői gyakorlatban azonban nem ritkán mégis bekerülnek a falba ezek a törött elemek. Ilyen esetekben a törött részeket habarccsal tölthetik ki ami szintén felelőttlen, óriási kivitelezési hiba! Mivel a habarcs hővezetése rosszabb, mint a téglaé, ezek a törött tégla részek további hőhidakat képezhetnek a szerkezeten belül. Sőt mi több, ha a falazóhabarcs túl képlékeny, befolyhat a téglák üregrendszerébe, ami újabb, rejtett hőhidakat eredményezhet.
A HABARCS ÁLTAL LÉTREHOZOTT REJTETT HŐHIDAK JELENTŐSEN RONTHATJÁK A FAL HŐSZIGETELŐ KÉPESSÉGÉT, AKÁR 10-20%-KAL IS!
Összefoglalva, a falazott szerkezetek nem teljesen homogének, mivel a különböző anyagok és szerkezeti elemek változó hővezetési tulajdonságokkal rendelkeznek. A homlokzat hőszigetelési hatékonyságának optimalizálása érdekében fontos olyan falazóhabarcst alkalmazni, amelynek a hővezetése a lehető legjobb, és a lehető legkevesebb hőhidat hoz létre, valamint elkerülni a törött téglák beépítését és gondoskodni kell arról, hogy a habarcs ne folyjon be a téglák üregeibe. Mindezen szempontok figyelembevétele növelheti a falazott szerkezetek hőszigetelő hatékonyságát és energiahatékonyságát.
Bár a gépészeti megoldások, mint például a napelemes rendszerek vagy a hőszivattyús áram és fűtési, hűtési rendszerek hosszú távon megtérülhetnek, a hőszigetelés az egyik LEGJOBB beruházás. A hőszigetelés lehetővé teszi, hogy kevesebb energiát kelljen termelni és használni az épületek fűtésére és hűtésére. Ráadásul a hőszigetelés passzív módszer, amelynek nincsenek mozgó vagy kopó alkatrészei, így csak egyszer kell jól megcsinálni és minimális karbantartást igényel.
Az építőiparban, és különösen a hőszigetelés terén, az anyagok éleinek védelme kulcsfontosságú. Az élvédők létfontosságú szerepet játszanak ebben a folyamatban, biztosítva, hogy a hőszigetelő anyagok ne sérüljenek meg sem a telepítés, sem az azt követő időszak során.
Épület vagy családi ház hőszigetelés nélkül ma már elképzelhetetlen. Nem csupán a szigorodó előírások indukálják ezt a tendenciát, hanem a növekvő energiaárak és a fogyasztók energiahatékonyságra és fenntarthatóságra irányuló elköteleződése is. A globális klímaváltozásra adott válaszként a zöld technológiák és a karbonsemleges megoldások alkalmazása a mai társadalom egyik kiemelt prioritása, és ennek egyik alappillére az energiahatékony épületek létrehozása.